A Bikfic társulat lelkes fiatalokból összeverődött mutatványos csoportként járja a világot mindenfelé, amerre csak vígasság hangjai törik meg a csendet. Legfontosabb céljai között szerepelnek a nem gravitáció következtében leesett állak, illetve a szüntelenül mosolygó gyermekarcok látványa. Az ehhez felhasznált módszerek, praktikák a következők:
Vásári felhajtás, melynek során hosszú lábakon, szárnyas jelmezeinkben óriás pillangókként repkedve hajtunk fel kicsiket, nagyokat, s színezzük a rendezvényt olyanra, amilyenre csak kell.
Szírém a rémszarvas ha szükség van rá, azonnal vágtázik vásárba, vígasságba egyaránt. Hét láb magas termetével majd az eget veri, s ehhez mérten szilaj, fékezhetetlen vérmérséklete a messzi kegyetlen északot tükrözi. Ám a kisemberekkel igen kedvesen bánik, akármilyen is legyen a hangulata.
Ki a tűzzel játszik, hamar megégetheti magát! Ám nem jellemzi ez tűzről pattant, lángnyelvekkel cimboráló zsonglőreinket, kik mindenféle intés ellenére igenis játszanak a tűzzel. Ám akkor sincsenek megilletődve, ha a tűz elalszik, avagy a napsugarak nyomják el. Úgy kezükbe, lábukra, fülükre vesznek akármit mit találnak, s azzal szórakoztatják mindazokat, kik fogékonyak az ügyességre.
Végül, ha egész napos elfoglaltságra volna szükség, hát abban sincs hiány. A Bikfic társulat középkori fegyverek kipróbálásához is lehetőséget biztosít gyermekeknek, vagy szelíd lelkű felnőtteknek. Íjak, dárdák, hajítókeresztek, bárdok, kardok, s más vérontó szerszámok kerülhetnek itt értő, vagy még értetlen kezekbe.
